A Hasadás c. kötetemből válogatás

 

 

Rendelési felület:

 https://undergroundbolt.hu/termek/hasadas/

 

 

Nem vagyok selejt

 

Kérlek, ne nézz így rám,

Mert nem az én hibám,

Egyszer csak úgy esett,

Hogy három lábam lett.

 

Szörnyű tragédiát éltem át,

Belsőmet csontok szilánkozták át,

Kórházba kínok között hoztak,

Gyorsan meg is amputáltak.

 

Azonban mert testem kicsit nyomorék,

S fajtatiszta sem vagyok, csak keverék,

Meg szívem rossz emléket nem felejt,

Attól fogadj örökbe, nem vagyok selejt.

 

/Nyíregyháza, 2019. június 18./

 

 

Elföldelve

 

Pihegek, lélegezném be a levegőt,

De csak port nyelek,

Ridegben, sötétben érzem a tetőt,

Talán a holnapra nem kelek.

 

Mi rosszat tettem pár naposan,

Nem tudhatom,

Ha ezt nem is tettem tudatosan,

Lányként mondhatom.

 

Jelenleg lennék a napnak fényén,

Adnám énemet,

De edényben vagyok a föld mélyén,

Várom a végemet.

 

/Nyíregyháza, 2019. október 16./

 

 

 

Szemétbe dobva

 

Szemétdomb tetején vár,

Kiugrott szeme tiszta sár,

Picur alakja elvész ott már,

Gonosz ember szerint élnie kár.

 

Látni rajta, hogy kölyökkutya még,

Ám máris sötétszürke felette az ég,

Fejre mért ütéstől fájdalma van rég,

Ott várja, hátha eljön érte a vég.

 

/Nyíregyháza, 2020. március 19./

 

 

 

Új út

 

Fél szemmel látom a világot,

Fél füllel hallom suttogásod,

Ölelésed mindennél többet ér,

Szívembe a te szíved is belefér.

 

Amikor nem marad más, csak a remény,

Akkor is kitartok, erős vagyok és kemény,

Mert tudom, hogy jön majd egy angyal,

S ebéletem nem bántják többet karddal.

 

A Sors jófelé sodorta az életem,

Ami előtte más se volt, csak félelem,

Kegyetlen mészárosoktól mentettél,

S egy életre játszótársaddá tettél.

 

/Nyíregyháza, 2020. május 20./

 

 

 

Kezeim között

 

Ölelem szorosan magamhoz,

Mialatt potyognak könnyeim,

A fejem ütögetem a falhoz,

Nem lelem segítő ötleteim.

 

A picuri kis test élettelen,

Alig élt még pár hónapot,

Egy nyílt törés az ebtesten,

Erre már meg sem szólalok.

 

Földön ülve várom a segítséget,

Még mindig ölelem a haldoklót,

Ki tudja mikor követték el a tettet,

Ki tenné rá korán a koporsót.

 

Csak várok és bízok a reményben,

De a test már nagyon gyenge,

Látom a halált az eb szemében,

Sóhajt adva eltávozik a lelke.

 

/Nyíregyháza, 2020. szeptember 20./