Az Egy pocaklakó 9 hónapja - Milán naplója c. kötetembe betekintés

 

 

XIII. fejezet: Mozizás és egyéb

 

Mit

látni,

monitor

mutatja meg

a kis magzatot.

 

 

Hétfőn, 23-án Anya lebeszélte a 4D-s ultrahangvizsgálatot. Már megint mozizni akarnak! Hát ilyet! :) Keddre be is szorította őket az a nő, akinél korábban a szüleim megjelentek velem már kombinált-teszten, amikor 12 hetes voltam, ő vette le Anyától a vért, csak akkor az ultrahangot a férje intézte.

 

 

Tehát elérkezett a kedd, és jött értünk Apa 15 óra előtt, mentünk kocsival ultrahangra. Bent egy fél órás videót készítettek rólam, de kellett is, mert nem akartam szerepelni. Elég volt nekem a péntek, erre most fényképeket meg videót akartak rólam. Persze, hogy egyből takartam az arcomat, hogy hagyjanak már. A kis micsodámat megmutattam nekik, elég az, tudják, hogy még mindig kisfiú vagyok. Hi-hi-hi! :)

 

De csak nem hagytak békén. Erre egy idő után elvettem a kezemet, láthatták, hogy morcos vagyok. Nagyon tetszett nekik a grimaszom.

 

Közben megnézték, hogy megvan-e mindenem, hogyan fejlődök. Kiderült, hogy 1506 grammos vagyok. Bizony, már csak növök, egyre gyarapszom. :) De mondta a nő, aki szülész-nőgyógyász ultrahang diagnosztikai szakasszisztens, hogy lehetnek eltérések ezekben a mérésekben.

 

Na és megállapították, hogy pufi vagyok… meg huncut, mert közben bealudtam… mármint eljátszottam, de a felvételt készítőt nem tudtam átejteni, mivel meghallgatták a szívhangomat, és kiderült, hogy átverem őket. Pech! :) Persze utána vigyorogtam nekik, meg előtte, amikor durciztam, grimaszolgattam is, ezekben jó vagyok. :)

 

Na, azért hagytam is magamat, hogy készítsenek a fejemről is képet, de hamar meguntam. Anya is kérte gondolatban, azért csak hallgatok rá, így megmutattam az arcomat. De azért fordulgattam a lepénybe is, még az ujjaimat is kinyitottam, hogy ne kuksizzanak már tovább. Azt persze megállapították, hogy hajas baba vagyok. :) Van ez így! :)

 

Na, meg elkezdtem rugdosni a készüléket, amiből az a zavaró hang jött, hogy tudjanak bámulni engem. Persze odakint csak nevettek, élvezték, hogy így akciózom. Háromszor vagy négyszer meg is rúgtam látványosan a készüléket. Meg Anyát oldalára fordíttatta a nő, mindkét oldalára, mikor hogy bújtattam el az arcomat, hogy csak azért is láthassák azt. Amúgy ott lent helyezkedik el a fejem Védelmezőm bal oldalán.

 

Aztán a végén már a lábacskáimat is felhúztam, hogy akkor bámulják a talpaimat! Hi-hi-hi! :)

 

Persze Anya magában megállapította, hogy a szám és némelyik képen az orrom az tiszta Apám, de alapállásban tisztára Anya orrát örököltem, amúgy belőle semmi mást nem. Meg azért jó pár képen teljesen úgy nézek ki, mint Apa. :)

 

10 kép és fél órás videóanyag után végre valahára békén hagytak. De egész idő alatt Anyától valami plusz boldogságlöketet kaptam, az tök jó volt! :)

 

Na, meg közölte a nő, hogy új időpont lett a születésemmel kapcsolatban: várhatóan már június 29-én köztük lehetek. :) Anya július 01-jét és 03-át tippelt, de így is jól saccolt, hogy nem fogok olyan sokáig bent maradni! :)

 

Apa utána visszavitt minket Anya munkahelyére, de ugye már nem volt sok hátra a munkaidő végéből, így lent megvárt minket a kocsiban. Tehát pontosan másfél órát kell majd Anyának ledolgoznia pénteken.

...

 

/további része és fejezetek a könyvben/