MENÜ
Lady Nairi honlapja
„Te jól tudod, a költő sose lódít, az igazat mondd, ne csak a valódit!” József Attila

Pár rövid történetem

(többet olvashatsz a Napvilág Íróklubon Lady Nairi név alatt http://iroklub.napvilag.net/ ):

 

Emlékszel?

 

Szia! Ezt neked hoztam. A kedvenc virágod.

Sokszor eszembe jut, mikor a tó mellett sétálgattunk, nevetgéltünk, terveztük a jövőnket. Fogtuk egymás kezét, és ragyogott a szemünk.

Vagy azok a finom specialitások a kávéházakban... mennyire élveztük.

Vagy amikor együtt mentünk vásárolni. Mindent tudtunk együtt csinálni.

Vagy csak simán otthon maradtunk, filmet néztünk vagy csak úgy voltunk... feküdtünk és csak léteztünk.

A sok közös kirándulás itthon és külföldön. A sok együtt eltöltött pillanat... minden.

Fáj, hogy már nincsenek ezek.

Hiányzol! Tudom, én is neked.

Most mennem kell. Holnap visszajövök, és kicserélem a virágokat frissekre a sírodon.

Szeretlek!

Szia!

 

 

 

Az út

 

Mindennap ugyanolyan volt. A nő munka után felszállt a távolsági buszra, leült az első ajtó utáni ülésre, közel a sofőrhöz.

Az út egy órás. Mindig a tájat szemlélte. Az ötödik - s egyben utolsó - faluba érve már csak ő volt utas a buszon. Leszállás előtt mindig elbúcsúzott a sofőrtől.

És ez így ment már egy éve.

Egyik nap egy könyvet vett elő, azt olvasta az út során.

Második nap már a harmadik faluban leszállt mindenki... a nő kivételével. A sofőr ránézett, s megkérdezte:

- Mit olvas?

- Egy sofőr ábrándozása a címe - felelte a nő.

Egymásra mosolyogtak...

 

 

 

A fekete kör


Kinyitod a szemed... vagy mégsem? Felülsz a helyeden... vagy mégsem?

Körbenézel. Föld mindenütt. Egy koporsóban vagy. A fejed felett még nincs betemetve a gödör. Könnyedén kiszállsz a veremből.

Mindenütt fekete ruhában síró emberek. A pap beszél. Hirtelen csend lesz.

Rózsák repülnek feléd. Odébb lépsz. Elindulsz a menet felé, akik még egyszer körbeállják a sírt. Majd odébb állnak, hogy a sírásók behantolják a testedre a földet.

Érzed a fájdalmat, a szomorúságot az emberekben. Látod az aurájukat.

Egy kéz érinti meg a vállad. Hátrafordulsz. Egy ismerős arc. Hív, hogy menj vele. Megfogod a kezét. Boldog vagy.

Hátranézel. Messze vagy már felfelé szállva a tömegtől... s tested elkezdi útját a körforgás további lépésében.

 

 

 

Ott voltam


Láttam a gyilkosságot.

Ott feküdt előttem 10 méterre a haldokló férfi. Az arca beesett volt a sok kín által. Csak feküdt, fogta az agyonszúrt, vérző hasát, és haldoklott.

Csak álltam kővé dermedve. Minden olyan gyors volt, és én meg sem tudtam mozdulni.

A tettesek egy késsel elbántak a férfival, majd elvették a pénzét és a kocsiját. Semmi nyomot nem hagytak maguk után.

Én csak álltam és néztem a lassan elvérző férfit. Ekkor megláttam a mobilját a földön, s erőre kapva megmozdultam. Odafutottam, hogy hívjam a mentőket, de a kezem úgy siklott át rajta, mintha illúzió volna a tárgy.

Ekkor döbbentem rá... halott vagyok.



 

Weblap készítés ingyen

Asztali nézet